Van egy csapatom!

Úgy érzem elérkezett az idő, hogy egy személyesebb bejegyzés formájában bemutassam Nektek azokat az embereket, akik a kezdetektől fogva támogatnak engem a sütésben és a blogolásban egyaránt. Ők az én “kis csapatom”, akik a háttérben segítik a munkámat, és akiknek én ezért leírhatatlanul hálás vagyok!
Nemrégiben olvastam egy blogbejegyzést, amiben olyan emberek meséltek a tapasztalataikról, akiket a családjuk nem támogat a blogolásban, sőt egyenesen haszontalannak tartják ezt a fajta hobbit/munkát. Nagyon meglepett, amit olvastam, hiszen én el sem tudnám képzelni ezt a helyzetet…
Január végén volt egy tortás fotózásom, ahol a tortáim mellett szerettem volna, ha ott vannak velem azok az emberek is, akik mindig mellettem állnak. A fotózás nagyon jó hangulatban zajlott! Igaz, hogy nagyon elfáradtunk, de ők végig mellettem voltak,  segítettek mindenben, készültek közös képek is és nagyon nagyon jól szórakoztunk!

De hogy kik is ezek az emberek?

Az édesanyám, aki minden hétvégén szól nekem a szokásos nagy bevásárlása előtt, hogy írjam össze a listát, hogy mikre van szükségem a sütésekhez a hétvégére. Akinek elég csak egyszer elejteni egy röpke mondatban, hogy milyen új eszközre lenne szükségem a konyhában, és ő pár nappal később már küldi is a képet az adott tárgyról, hogy talált és hogy pontosan ilyet szeretnék-e. Ő az, aki mindig besegít nekem, ha sok a dolgom, legyen szó temérdek pisztácia megpucolásáról vagy akár a legújabb krémek teszteléséről… 🙂

Az édesapám, aki mindig ellát engem “üzleti” tippekkel, és aki titkon már most szeretne nekem nyitni egy saját cukrászműhelyt. Imád körülöttem “legyeskedni” amikor otthon sütök, szeret kérdezgetni a folyamatokról, közben szívesen kóstol és persze a végeredményt is mindig lelkesen leteszteli. Ő az akinek az aktuális kedvenc desszertje mindig az éppen aktuális alkotásom.

A barátnőm, aki szintén elsőként szokta átolvasni és ellenőrizni a bejegyzéseimet, amikor elkészülök velük, mert tudja, hogy nagyon fontos számomra a minőség. Sose jelenik meg úgy egy bejegyzés sem, hogy ő  ne hagyná jóvá. Vele kezdtük el a reggeli túránkat is, hiszen imádunk együtt reggelizni/kávézni! Amikor egy reggelizőhely azzal a szöveggel osztotta meg a róluk írt bejegyzésemet, hogy “A HabVero csapata eképpen írt rólunk…”, akkor a barátnőmmel megmosolyogtuk ezt a kifejezést, de végső soron egyáltalán nem tévedtek!
Mindig megosztom vele, ha valami új ötletem van a blog terén, hiszen ő is folyamatosan rengeteg új gondolattal/tanáccsal lát el engem. (És nem mellékesen, a fotózásra ő sütötte be a hajamat!)

A bátyám, a designer. Ő mindig stílus tippekkel lát el engem. Ha befotózok egy tortát, sokszor van, hogy átküldök neki 30 db (majdnem ugyanolyan) képet, de ő akkor is mindig segít kiválasztani közülük a legjobbakat!

Végül, de nem utolsó sorban a legcukibb következik, a kisöcsim, aki ugyan bevásárolni még nem tud (maximum fociskártyákat) és üzleti tippekkel sem tud ellátni (egyelőre), de imádja a sütijeimet és egyszer már említette is, hogy szeretné, ha Gyöngyösön nyitnék cukrászdát, közel az iskolájához, mert akkor suli után mindig be tudna jönni hozzám a barátaival egy (ingyen) sütire. Hát nem imádnivaló?!

A fotózáson sajnos nem tudott ott lenni egy barátnőm, akivel már 8 éve ismerjük egymást, és abból 5 évet együtt is laktunk, ám az utóbbi időben ő már külföldről figyeli a munkámat, de tudom, hogy mindenben támogat engem és nem győzi elégszer elmondani, hogy mennyire büszke rám!

Igaz, hogy a blogot csak egyedül írom, a sütiket egyedül sütöm, de ezek az emberek nélkül biztos, hogy nem tartanék most itt. A végcélomat még közel sem értem el, sőt, még csak most indultam el az oda vezető hosszú utamon, de mivel biztosan tudom, hogy ők napról napra támogatnak engem, ezért biztos vagyok benne, hogy egy nap el fogok jutni az álmaimhoz!

Köszönöm Nektek!

1663

Fotó: Generál Kristóf
Smink: Mező Dorottya

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.