Rólam

Dér Veronika vagyok, a Corvinus egyetemen tanulok gazdálkodás és menedzsment szakon. Sokszor felmerül a kérdés, ha beszélgetek valakivel az iskoláról, hogy mivel szeretnék majd foglalkozni… és mikor büszkén rávágom, hogy cukrász leszek, akkor természetesen jogosan következik a kérdés: De hogyan is jön a közgazdaságtanhoz a cukrászat?

A Mátrában nőttem fel egy kis faluban. Már kislány koromban is rendszeresen sürögtem-forogtam a konyhában anyukám és nagymamáim mellett, figyeltem őket, és segítettem nekik a sütésben. Aztán később már egyedül is kísérletezgettem. A tanulmányaim miatt már több éve Budapesten töltöm a hétköznapjaim, ahol a konyhánk eleinte inkább csak a főzésre volt felszerelve, mintsem a sütésre. Nyáron otthon rengeteget sütöttem, nagyon élveztem, viszont a családom ezt még nálam is jobban imádta. Aztán eljött a szeptember és rájöttem, hogy vannak sütik, amiket a pesti lakásunkban képtelenség lesz majd elkészíteni… A barátomnak több se kellett, szeptember közepén, a születésnapomon meglepett egy csodás receptkönyvvel, nyújtófával, HabVero-vel, spatulával és habkinyomóval. Enyhe célzás volt, hogy süssek többet (Neki) Pesten is! És már nem volt menekvés, egyre többet és többet sütöttem. Ő mindig biztatott, ha valamelyik süti nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, hogy ne adjam fel, próbáljam meg újra. És a sütés lett az az elfoglaltság, ami mindig kikapcsol. Egy nehéz nap után, boldogan vonulok be a konyhába, és egy jó zenével, akár hajnalig sütögetek. Folyamatosan recepteket bújok, újabb és újabb sütiken agyalok, a családom és a barátaim legnagyobb örömére. Az a tervem, hogy amint elvégeztem a Corvinust, beiratkozom egy cukrászképzésre, ahol elsajátíthatom a szakma minden kis okosságát, és megszerzem az oklevelet, hogy aztán végül megvalósíthassam az álmom: nyissak egy saját cukrászdát! Addig még van pár évem, amit nem szeretnék haszontalanul tölteni; szorgalmasan tanulom a közgazdaságtant, rengeteget gyakorolok a konyhában, és most valami olyanba kezdek bele, amiről egy éve még fogalmam sem volt… A barátom többször is biztatott, hogy indítsak el egy blogot. Először csak legyintettem. Aztán apukám, mikor figyelte, ahogy az elkészült sütiket fotózom, ő is biztatott, hogy vágjak bele egy saját honlapba. Végül elszántam magam. Persze ez nem volt ilyen egyszerű… A barátaim sokat segítettek a név kitalálásában, a bátyám a logó megtervezésében, és persze a honlap kivitelezése sem volt egy rövid folyamat. De most itt vagyunk!

Szeretnélek Benneteket, kedves Olvasókat, majd sok-sok finom és látványos desszert recepttel meglepni, hogy a sütikkel ti is mosolyt tudjatok majd csalni szeretteitek arcára! Készíteni fogok rengeteg egyszerű, ám nagyon ízletes reggelit, és néha-néha a „ráérős” reggelik receptjeit is el fogom Nektek hozni. A reggelik számomra különleges jelentéssel bírnak, hiszen akkor szeretek a legjobban reggelit készíteni, ha valaki számomra kedves személyt meg tudok vele lepni. Szeretném, ha Ti is az én receptjeim egyikével örvendeztetnétek meg azokat, akiket nagyon szerettek! Amikor ellátogatok majd valami nagyon szuper cukrászdába, reggeliző helyre, kávézóba, ami nagyon elnyeri a tetszésem, mindenképpen meg fogom Veletek osztani az ott tapasztaltakat egy-egy izgalmas bejegyzés formájában.

Bármikor szívesen válaszolok a kérdéseitekre, kívánságaitokra! Örülök, ha bejegyzésről-bejegyzésre velem tartotok, hiszen mostantól a desszertjeim Nektek is készülnek!

HabVero

16830437_10208653086586915_584390279_n